LORCAN

Rhygar a hegyen várt rám.

Gondolkodás nélkül másztam meg a sziklás ösvényt, lábam könnyedén talált támaszt az ismerős köveken. A szél hideg volt, hidegebb, mint tegnap, és az eget vastag felhőréteg borította.

Gyönyörű volt.

Még most is, kimerülten, összetört szívvel és dühösen is úgy éreztem, valami megmozdul a mellkasomban, amikor ránéztem. Sötét pikkelyei megcsillantak a haldokló fényben.