LORCAN

Az íróasztalommal szemközti szék szélén ült.

A kezeit az ölében kulcsolta össze, az ujjpercei elfehéredtek. Nem nézett rám, úgy tűnt, képtelen felemelni a tekintetét a padlóról.

Én az ablaknál álltam, háttal neki, a sötétséget bámulva.

A csend úgy feszült köztünk, mint egy kifeszített drót.

– Mennyit tudsz?

A hangja apró volt.

Törékeny.

Egyáltalán nem hasonlított arra a nőre, aki szembeszál