LORCAN

A sötétség meleg volt.

Nem az eszméletlenség hideg, üres sötétsége, hanem valami lágyabb. Valami, ami takaróként ölelt körbe, leszorított, és mozdulatlanságban tartott.

Próbáltam megmozdulni.

Fájdalom robbant szét a testemben.

Tűz, gondoltam. Lezuhantam. Xylith. Rhygar...

– Lorcan?

Egy ismerős hang. Anyám hangja volt.

– Lorcan, hallasz engem? Nyisd ki a szemed! Kérlek.

Erőnek erejével fel