LORCAN

Anyám rám nézett.

Egy pillanatra, csak egyetlen pillanatra láttam valamit a szemében. Kételyt, félelmet, megbánást, mindezt egybeolvadva.

Aztán a maszk visszapattant a helyére.

– Majd... beszélnem kell apáddal.

Kiment a szobából.

\---

Maeva leült az ágy szélére.

– Lehet, hogy nem mondja el neki – mondta halkan.

– Tudom.

– Apám sem fogja leállítani. Hacsak anyám nem szól neki.

– Tudom.

– Akk