Van valami furcsán kielégítő egy teljesen betáblázatlan napban.

Eleinte rossz érzés volt – mintha lógtam volna a suliból, vagy kihagytam volna egy orvosi időpontot, amiről elfeledkeztem.

De körülbelül két óra tiszta, bűntudatmentes szabadság után úgy döntöttem, hogy talán tényleg erre születtem.

Nem a lustaságra – én mindig is a balett, a struktúra, a könyörtelen maximalizmus teremtménye maradok –