Üres ágyra ébredek, és egy gyanúsan nehéz takaró gubózik körém, mintha csak attól tartana, hogy megpróbálok elszökni.

Egy pillanatig még mindig félálomban vagyok, a mennyezetet bámulom pislogva, és próbálom visszaidézni, hol vagyok, milyen nap van, és miért érzem magam olyan furcsán boldognak.

Aztán beugrik.

A tegnap este.

Connor karja a derekamon, halkan nevet a fülembe, ahogy mindenhol megcsókol