Halkan kopognak az ajtón, majd meghallom a hangját —

azt a könnyed, kissé fátyolos „sziasztok”-ot, amire valami a mellkasomban azonnal reagál, még mielőtt elfojthatnám.

Connor már a ház felénél jár, mire én egyáltalán megmozdulnék a székemben, szinte átesik a saját lábán, csak hogy odaérjen hozzá. Hallom a nevetését — mély és csengő, ugyanaz a mézédes hang, mint korábban —, és a puffanást, ahogy a