Amikor rátalálok Stellára, szinte ragyog. A hátát a falnak veti, a keze egy kósza hajtincset csavargat, és úgy nevet, mintha az egyik olyan nyálas romantikus vígjátékban lenne, amit mindig megnézet velem. A srác előtte magas. Mármint tényleg nagyon magas. Elég magas ahhoz, hogy Stella—Stella, aki soha senkitől sem jön zavarba—tágra nyílt, rebegtetett pillákkal és azzal a "megeszlek, mint egy cukor