A hazaút csendes.

Túl csendes.

Az anyósülésen ül, összekuporodva, az egyik karjával átfogva a testét, mintha próbálná egyben tartani az egészet. Időnként hallom, hogy szipog egyet, de nem szólal meg. Én sem. Uralkodnom kell magamon, mielőtt valami rosszat mondanék. Túl dühös vagyok most ahhoz, hogy beszéljek – túl dühös Connorra, arra, aki a pokolba is, de rá merte tenni a kezét, és magamra, amiér