Lassan ébredek. Nem akarok. A végtagjaim nehezek, a testem szinte elolvadt az alvástól. Egy pillanatig minden lágy és súlytalan, mintha a világ legmelegebb helyére süllyedtem volna.

Aztán pislogok egyet.

És rájövök, hogy egyedül vagyok az ágyban.

De hallom a víz csobogását – halkan, a távolból. A zuhanyt.

A szívem hevesebben kezd verni.

A tegnap este minden emléke gátszakadásként zúdul rám: a buli