Majdnem hajnali kettő van, és még nem aludtam.

A régi ágyamban fekszem, a régi szobámban, olyan falak vesznek körül, amik azóta sem változtak, mióta legutóbb láttam őket. Értelemszerűen. Van egy repedés a mennyezeten, amit régen ilyen álmatlan éjszakákon bámultam – akkoriban, amikor még azt hittem, a legnagyobb fájdalom az, ha kirúgnak a haditengerészettől, mert a csapatom több mint fele felrobban