Röviddel délelőtt tíz után lépek be a stúdiótól két sarokra lévő kis kávézóba. A vászontáskám húzza a vállam a tartalék spicc-cipőktől, a vizespalacktól és a vastag próbabeosztástól, amely szent térképként lapul összehajtogatva a határidőnaplómban. Ma nincs suli – csak hat teljes óra a rúdnál és a levegőben, és egyáltalán nem is rettegek tőle. Nem igazán.

Kérek egy áfonyás scone-t és egy közepes l