Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

Ahogy sétálunk, az érem halkan a mellkasomhoz koccan, a hó ropog a csizmánk alatt, az arcunk kipirult a hidegtől és a nevetéstől.

A pékség pontosan olyan, amilyennek lennie kell – meleg, aranyfényű, ragyogó. Egy apró, faházszerű épület, fényfüzérekkel fellobogózva, bepárásodott ablakokkal és egy ferde kéménnyel, amelyből vanília- és fahéjillat árad.

Jaxon kinyitja és megtartja nekem az ajtót. Belé