Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
Ahogy sétálunk, az érem halkan a mellkasomhoz koccan, a hó ropog a csizmánk alatt, az arcunk kipirult a hidegtől és a nevetéstől.
A pékség pontosan olyan, amilyennek lennie kell – meleg, aranyfényű, ragyogó. Egy apró, faházszerű épület, fényfüzérekkel fellobogózva, bepárásodott ablakokkal és egy ferde kéménnyel, amelyből vanília- és fahéjillat árad.
Jaxon kinyitja és megtartja nekem az ajtót. Belé