Odabent Evie lerúgja a bakancsát, a füle hegye még mindig piros a hidegtől. Megborzong egy kicsit, aztán egyenesen a kandalló felé veszi az irányt, megragad egy rönköt a rakásból, és lehajol, hogy kinyissa a fémrácsot.

Őt figyelem, a hátamat az ajtónak támasztva, a pulzusom még mindig dörömböl attól, hogy a lábai az előbb körém fonódtak. Az illata még mindig rajtam van – az a halvány vanília és ma