A vihar odakint még mindig morog, csupa szél és suttogás, de most már csendesebb – talán fáradt. Mintha kezdene lecsendesedni. Törökülésben ülök az ágyon, a térdemet a mellkasomhoz húzva, Jaxon egyik pólóját viselem, ami szinte teljesen elnyel. Olyan illata van, mint neki – valami fenyőillatú, tiszta, sötét –, és bár már melegem van, újra meg újra azon kapom magam, hogy az orromat a gallérhoz nyom