A lehetetlent kéri, én pedig szorosabban ölelem magamhoz.

Nem azért, mert megkönnyebbültem, vagy mert mindent el *akarok* mondani. Hanem azért, mert tudom, mi következik. És ha kérdez – ha igazán megkérdezi –, nem fogok hazudni neki. Nem tehetem. Nem, ha az enyém lesz. Nem, ha azt akarom, hogy ez tartós legyen.

A mellkasomhoz simul, csendes, meleg, megnyugtató. Aztán a lélegzete megakad. Csak egy