Egy hét. Egy hét ezen az új helyen.

A nappali közepén állok, csípőre tett kézzel. A kanapé bent van. Az ágy is. A bútorok fele, amiknek a kiválasztásában Evie ragaszkodott hozzá, hogy segítsen, az összeszerelés különböző fázisaiban hever szétszórva – az ujjlenyomatai már most ott vannak mindenen ezen a helyen, bár ő nem is veszi észre.

És nekem tetszik. Pokolba is, több mint tetszik.

Ez az enyém.