Jaxon kinyitja az ajtót, és szó nélkül belöki.

A zár halk kattanása a kelleténél hangosabban visszhangzik. Ő lép be elsőként, mozdulatai lassúak és gépiesek, mintha már csak az utolsó tartalékai hajtanák. Az ajtó halkan megcsikordul, ahogy becsukódik mögöttem. Követem őt a csendbe.

Nem kapcsolja fel a villanyt. Csak hagyja, hogy a kinti utcai lámpák lágy, narancssárga fénye beáradjon az ablakokon,