Negyvennyolc óra.

Negyvennyolc óra telt el azóta, hogy néztem, ahogy eltűnik a bejárati ajtón túl Slammerrel. Negyvennyolc óra telt el azóta, hogy homlokon csókoltam, és semmit sem mondtam neki. Mióta hagytam, hogy elsétáljon tőlem – zúzódásokkal, összetörten, rettegve – a hallgatásom miatt. A kudarcom miatt.

Nem aludtam. Nem tudok. Valahányszor lehunyom a szemem, őt látom. A padlón. A hasán fekve