Nem akartam elhagyni a lakást.

Slammer nem kérdezett.

Ő *megmondta*. Kerek perec. Azzal a csendes, határozott hangon, ami addig nem is hangzik parancsnak, amíg rá nem jövök, hogy pontosan azt csinálom, amit mondott. Kezembe nyomott tiszta ruhákat, adott húsz percet, majd bejelentette: – Eszünk valamit. Igazi ételt. Olyan ételt, amit nem én égettem oda.

Nem mintha túlságosan is ellenkeztem volna.

É