Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

Most lovagolóülésben ül rajtam.

Térdei szorosan a combom oldalához simulnak, kezei a mellkasomnak támaszkodnak, haja laza hullámokban omlik előre, és úgy súrolja az állkapcsomat, mintha átkozottul saját önálló akarata lenne. Még meg sem érintettem, de már elvesztem az eszemet.

Tenyereimet lassan és határozottan felfelé csúsztatom a combján, amíg meg nem ragadom a csípőjét. Ideillik. Az ölembe, a k