A stúdiónak gyantapor és régi padlófényező illata van, ahogy mindig, amikor nagy a tét. A zene foszlányokban szűrődik ki a hangrendszerből — még nem a teljes mű, csak részletek, töredékek, pont elég ahhoz, hogy a feszültség tovább zümmögjön az idegekben. A tenyeremet a rúdnak támasztom, és egy másodpercre behunyom a szemem, pont annyi időre, hogy lecsillapítsam a remegést a gyomromban.

Már jelmezb