A lábaim olyanok, mint a kocsonya, a kontyom kezd szétcsúszni, és a bordáim még mindig sajognak az utolsó pas de deux-től, de egyáltalán nem érdekel. Valamiféle próba utáni eufóriában lebegek, csupa adrenalin és hitetlenkedés, még mindig annak a mámorában lovagolva, hogy majdnem tökéletesen csináltuk.

Henri mellettem nyújt, az egyik lábát a mellkasához húzva. – A fouetté-id ma stabilak voltak.

– S