Nem szabadna így néznem rá.

De megteszem. Minden alkalommal.

Még most is, ahogy a stúdió folyosójának zümmögő neoncsövei alatt áll, az arca kipirult a próbától, és az a fátyolszerű jelmez úgy csúszik le az egyik válláról, mintha valami álomból lépett volna elő — nézem. Mindig nézem.

Evie.

Nem számít, hogy ismerem a szabályokat. Nem számít, hogy másba szerelmes. Hogy sosem lépném át a határt. Hogy