Egész testem fáj egy mély, csontig hatoló kimerültségtől. A gyerekkori hálószobám kemény fapadlója semmiféle kényelmet nem nyújt, de ez volt az egyetlen hely, ahol tegnap este némi stabilitást találtam. A sötét órákat azzal töltöttem, hogy álomba sírtam magam, egy szoros gombóccá gömbölyödve, abba a vastag paplanba burkolózva, amit a matracról húztam le. A gyengeség szánalmas megnyilvánulása volt,