_Sienna szemszöge_

Claudia viharzott be, arca lángolt a dühtől. A haja egy merő kóc volt, és az arcán egy apró vágás éktelenkedett, de ez cseppet sem látszott érdekelni őt.

A tekintete rám szegeződött, és azonnal úgy éreztem magam, mint egy préda.

Végigmért, majd a tekintete visszasiklott Alessióra, aki még mindig félmeztelen volt.

– Még csak arra sem vetted a fáradságot, hogy felvegyél egy inget