_Sienna szemszöge_

Egy pillanatig senki sem szólt egy szót sem, senki sem mozdult.

A tisztást csend töltötte be, és nem az a fajta csend, ami kibékít a természettel, hanem az a fajta, ami veszélyt üvölt.

Hogy a fenébe kötök ki mindig ilyen helyzetekben?

– Alessio? – szóltam halkan, görcsösen kapaszkodva belé. Claudiára emeltem a tekintetem, aki azt mondta, hogy ő majd elintézi őket, de nem tudtam,