Sienna szemszöge

A kora reggeli fény átkúszott a padlóig érő függönyökön, hosszú aranyló sávokat vetve a padlódeszkákra. Az ablakpárkányon gubbasztottam, térdemet a mellkasomhoz húzva, az államat pedig közéjük szorítva. A meztelen talpam a hideg kőhöz simult, de nem mozdultam. A szemem az ablak alatti kerti fák lassú, álmos ringatózását követte, a tekintetem mégis távolba veszett – valahol mélyebb