Sienna szemszöge

A zene lágy – kísértetiesen ismerős, mégsem olyan, mint régen. Egy lassú zongoradallam visszhangzik a díszes teremben, úgy gomolyog a levegőben, mint a füst, törékeny és kimért. Nem olyan aláfestő zene, amely arra hivatott, hogy összezúzzon a ceremónia és a hagyományok súlya alatt. Nem. Ez más.

Ez a miénk.

Ugyanaz a terem, ahol egykor lánccal a csuklómon, dühvel a mellkasomban áll