"Kérlek!" – könyörgött Cosima kétségbeesetten álmában. "Kérlek, ne érj hozzám!" – suttogta csukott szemmel, miközben az egész testét elárasztotta a saját verejtéke.

Ide-oda hánykolódott, ahogy a könnyek kicsordultak a szeméből, és eltűntek a már amúgy is nedves párnában.

"Engedj el!" – kérlelte hevesen. "Valaki, kérem, segítsen!" – szipogott, ajkai meg-megremegtek, miközben az egész teste rázkódot