"Cosima kora reggel ébredt, amikor a nap sugarai a szobájuk függönyein keresztül rávetődtek. Nyögve tért magához, és lassan kinyitotta a szemét.

Tekintetével körbekutatta az üres szobát, amelyben aludt, de Valeriónak nyoma sem volt. Riadtan ült fel. A feje teljesen össze volt zavarodva.

Az előző éjszaka szinte csodára volt szükség ahhoz, hogy el tudjon aludni, de Valerio egész éjjel mellette marad