Valerie szemszöge:

Lorenzo végre kijöhetett a kórházból.

Egy csendes estén együtt áztunk a kerek fürdőkádban.

Gyengéden megfordítottam, hogy ismét megnézzem a hátán lévő sebet.

Bár a kórházban mindennap megvizsgáltam ezt a sebet, figyelve, ahogy apránként gyógyul, még most is elszorult a szívem a látványától.

Remegő ujjakkal érintettem meg a heget.

– Fájt?

Lorenzo megfordult, és megfogta a kezem.