Sienna nyelt egyet, arra gondolva, milyen ostoba volt, amikor azt hitte, Valerio úr az. Próbált nem remegni az őr előtt, nehogy az jelentsen a Mesternek; nedves szemét lesütve várta, hogy a férfi hangja visszatérjen.

"Sienna" – kuncogott a férfi –, "megleptelek?"

A lány bólintott, egy pillanatra elfelejtve, hogy a férfi nincs ott vele, de mégis úgy érezte, mintha körülvenné. Az érintése, a fenyege