Talpra állt, amikor érezte, hogy a nő mozdulatlan alatta. Fölé hajolt, végigsimította a nyaka oldalát, hogy ellenőrizze, lélegzik-e még, és felsóhajtott, amikor kiderült, hogy igen.

A falhoz lépett, hátrahúzta haját az arcából, és felkapcsolta a villanyt, miközben rápillantott az ágyon fekvő alakra. Hunyorgott. Ő nem Sienna volt, nem. Sőt, még csak nem is hasonlított Siennára.

Azonnal megnyitotta