„Ugye nem gondolod komolyan?” – akadt el a lélegzetem, és rámeredve pislogtam, miközben idegesen hátrébb húzódtam, ő viszont még közelebb hajolt hozzám.

Felkacagott, és – ó, Holdistennőm! – az a hang olyan mély és incselkedő volt. „Miért vagy olyan feszült, társam? Csak egy csókot kértem. Ennyi az egész.”

„Te… te pofátlan vagy” – mormoltam, miközben összehúztam a szemem, látva, milyen leplezetlenü