**Madeline**

Kaelen ismét lenéz a kezünkre, majd vissza az arcomra. „Köszönöm” – mondta. „Hogy bízol bennem.” Nem tudom kiverni a fejemből. Ahogy mondta, az mindennél többet jelentett... Nyelek egyet, de a torkom túl szűknek tűnik ahhoz a levegőmennyiséghez képest, amit be akarok szívni. „Szívesen” – nyögöm ki, de ostobán hangzik, mert mégis mit lehetne erre mondani? Kaelen hüvelykujja ismét végig