**Madeline**

A kérdés ott lebeg a levegőben közöttünk. A választási lehetőség luxusnak tűnik, és a luxus sosem képezte az életem részét, de Sylvia türelmesen figyel, mintha képes lenne egész nap várni, és mintha a csendem egyáltalán nem zavarná. Kaelen keze még mindig az enyémet szorítja. Csak ott van, rendületlenül, egy csendes súlyként, amely meggátol abban, hogy elsodorjon a pánik. Nyelek egyet