**Madeline**

Miután elhúzódom Kaelentől, néhány másodpercig képtelen vagyok bármi mást tenni, mint ülni és lélegezni. A szoba melegebbnek tűnik, mint azelőtt. Valahogy kisebbnek is, mintha a falak közelebb húzódtak volna most, hogy bármi is volt ez az egész, véget ért. A szívem még mindig túl hevesen ver. A bőröm még mindig tele van a rét érzésével. A fű. A szél. Ryker bundája, ahogy Lumiéhoz ért.