**Kaelen**

Már aludnom kellene, de nem alszom. A ház mély, súlyos csendbe burkolózott. Ez általában elég ahhoz, hogy kiüssön, de a szemem a mennyezetre mered, és az elmém nem akar elhallgatni elég hosszú időre ahhoz, hogy álomba merüljek. Az egész nap újra és újra lepereg előttem, darabkái egymásba csúsznak, de egyik sem ragad meg bennem úgy, mint egyetlen konkrét pillanat. A keze. Ahogy végigsikl