**Kaelen**

Még mielőtt a kocsiajtó becsapódna kint, már érzem. A bőröm alá kúszik a harag és a düh tompa, kúszó hullámában. Eleinte azt hittem, én vagyok az. Talán még mindig maradt bennem egy kis feszültség abból, amit az a kóbor mondott. De aztán közelebb ér, egyre erősödik, és kemény, gyors lökésekben halad a ház felé, amelyek egyáltalán nem hozzám tartoznak. Mi a fene ez? Mind Madeline, mind M