**Kaelen**

Mire az utolsó csoporttal is végzünk, Madeline alig bírja nyitva tartani a szemét. Bár még mindig próbálkozik. Ez a baj az én lányommal. Csak ad és ad és ad, amíg már semmi sem marad a tartályában, aztán meglepődik, amikor a teste kezd cserbenhagyni.

– Elkaplak, szépségem – mormolom, ahogy hozzám dől a mostanra elcsendesedett folyosó közepén. Madeline kissé meginog a lábán, és ez nekem