**Genevieve**

– Van még szüksége valamire, Doris? – kérdezem. A nő, aki mellett az elmúlt egy órában ültem, megrázza a fejét, egy kicsit szorosabban szorítja a bögréjét, és olyan apró mosolyt küld felém, amitől a szeme körüli ráncok lágyan összegyűrődnek.

– Nem, jól vagyok, drágám. Menj csak, nézd meg, nincs-e szüksége másnak is rád.

Megszorítom a vállát, mielőtt felállnék, ő pedig egy röpke másod