230 — Ma Meilleure Ennemie

*NÉZŐPONT: SIENNA*

Meg... meg kellett találnom őket.

Előléptem, úgy érezve, hogy a lábaim bármelyik pillanatban felmondhatják a szolgálatot.

Hallottam, ahogy a méltóságok felém nyúlnak, hogy üdvözöljenek, hogy mondjanak valamit. De úgy mentem el mellettük, mintha meg sem hallottam volna, mert az igazság az... hogy valóban nem.

A kezem most még jobban remegett, az ujjaim