Marcella

Körülvett az éjszaka sötétsége. Az ablak melletti ülésen ültem, a térdeimet felhúzva, az államat rajtuk nyugtatva, karjaimat a lábaim köré fonva bámultam az alattam elterülő pázsit sötétségébe. Valahonnan a távolból egy bagoly hangját hallottam, amely magányosan és komoran törte meg az éjszaka csendjét. Hajnali két óra lehetett, gondoltam fáradtan, miközben beletúrtam a hajamba, kibontva