Marcella

A szobában ültem, a lélegzetem felgyorsult, miközben Garner tehetetlenül körbenézett.

"Nem érti, asszonyom" – kezdett el könyörögni nekem, de úgy viselkedtem, mint egy küldetésen lévő nő; hangomban önelégült magabiztossággal, ellentmondást nem tűrően mondtam,

"Nem, Garner. TE érted?" – sziszegtem dühösen, és léptem egyet felé.

Nehezen nyelve, felszegett állal folytattam,

"A férjem él. Csa