Marcella

Az ülésben ültem, mereven és feszülten. Vajon a helyes dolgot teszem? – kérdeztem magamtól újra és újra. A családomra, a hátrahagyott gyermekeimre gondoltam; Piára, aki a dzsekimet szorongatva próbált nem sírni, akárcsak Giles. Az ikrek próbálták tartani magukat, és bátornak mutatkozni előttem, de tudtam, hogy aggódnak.

Mindazok után, amit hallottak és láttak, és mindazok után, amin ilyen