Sokáig figyeltem őt. Ahogy az ujjai lassú, öntudatlan köröket rajzoltak a halántékán. A mellkasa emelkedését és süllyedését, amely mély és egyenletes volt, mintha csak erőltetné magát, hogy tovább lélegezzen. Nem nézett rám, legalábbis nem rögtön. Csak ült ott, és hagyta, hogy a kimerültség átszivárogjon a megszokott önuralma repedésein.

Aztán, egy örökkévalóságnak tűnő idő után, elfordította a fe