Bassza meg.

Kaelen.

A gyomrom görcsbe rándult, ahogy a szorítása szorosabbá vált, és erősen magához préselt.

Nagyot nyeltem, és arra kényszerítettem magam, hogy az arckifejezésem semleges maradjon, hiába kavargott bennem a pánik.

„Én csak—”

„Próbáltál elfutni?” – vágott közbe, a hangja kísértetiesen nyugodt volt.

Megfeszültem, és próbáltam kitalálni valamit – bármit –, ami nem ront tovább a helyze