A szorítása a karomon zúzódásokat hagyott.

A hátam teljesen a hideg falnak feszült, a levegő kiszorult a tüdőmből, ahogy úgy nyomódott nekem, mintha emlékeztetnie kellett volna arra, hogy pontosan kihez is tartozom.

Gyűlöltem. Gyűlöltem, milyen idegesítő és bipoláris tud lenni néha. Felbaszott. Még akkor is, ha mérgező volt, a testem mégis akarta őt.

És ezt soha nem vallanám be.

A szemébe néztem.