Sűrű csend ülte meg a levegőt, ahogy a fekete limuzin begördült a temetőbe. Kaelen mellettem ült, az arca kifürkészhetetlen volt, a szeme pedig hideg, mint a kő.

Odakint szemerkélni kezdett az eső – egy lágy zápor, ami pontosan illett ahhoz, ahogyan éreztem magam.

Mindig is azon tűnődtem, miért esik az eső, amikor valakit eltemetnek. Anya azt mondta, azért, mert az ég is siratja azt a lelket, aki